Pénz és párkapcsolat – ajándék vagy próbatétel?
Az ismert mondás szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Némi áthallással élve, a család működtetéséhez is rengeteg pénz
szükséges, különösen ünnepek idején, amikor egy-egy különleges fogás is
asztalra kerül, ajándékot is vásárolunk, vagy éppen nagyobb összeggel is
támogatunk másokat. Természetesen tudjuk, hogy az ünnepek értékét nem a pénz adja, mégis érdemes elgondolkodnunk rajta, hiszen sok családban éppen a pénz körüli feszültségek okoznak konfliktust. Ha jobban megértjük, hogyan hat ránk és kapcsolatainkra a pénz, talán közelebb kerülünk a békésebb, örömtelibb együttléthez.
Címkézés helyett megértés
Vajon hogyan beszélgessenek a párok a pénzről, hogy az ne ártson a kapcsolatuknak? A legfontosabb talán az, hogy ne skatulyázzák be egymást a két könnyen adódó szerepbe: a költekező (pazarló, tékozló…) vagy éppen a kuporgató (fösvény, zsugori…) szerepébe.
Egymás efféle címkézése nem segít abban, hogy a pénzzel kapcsolatos konfliktusainkat megoldjuk. Erre megoldási kísérlet lehet, hogy részben külön kasszán legyünk, mint ahogyan azt a 36 éves Anitától hallottam: „Nem akarom, hogy a férjem azon bosszankodjon – és nemcsak ünnepi időben –, hogy mennyi pénzt vagyok képes kiadni például egy cipőre.” A párok persze maguk választják meg, hogy számukra melyik megoldás a legjobb: a külön kassza, a közös kassza vagy a kettő ötvözése, és mindegyik tud jól működni a pénz kezelésében. A pénzzel kapcsolatos konfliktusok csökkentésének viszont sokkal hatékonyabb módszere, ha – megértve párunk igényeinek okát is – megismerjük egymás pénzhez való viszonyulását, egymás családjának pénzügyi történetét, nem utolsó sorban a pénzzel kapcsolatos érzéseinket.
Hiszen nemcsak a pénzt örököljük őseinktől, de a pénzhez való viszonyunkat is, úgy, hogy nem is tudunk róla. Mint az a középkorú férfi, aki nem is értette, miért érzi úgy, mintha gyomorszájon ütnék, amikor alkalmanként nagyobb váratlan kiadással szembesült. Az élettörténetének áttekintésekor derült ki, hogy a dédszüleinek elemi tapasztalata volt az a sokk, hogy mindenüket elvették tőlük.
Tudtad? Egy kutatás szerint az öt leggyakoribb konfliktusforrás a párok között a szex, a rokonság, az alkohol, a gyermeknevelés – és a pénz.
Számodra mit jelent a pénz?
Mindenképpen érdemes beszélgetni arról, hogy a pár két tagja számára mit jelent a
pénz. Függetlenséget? Azt, hogy nem vagy ráutalva senkire? Biztonságot és stabilitást?
Lehetőséget, hogy másoknak adhass? Kontrollt, hatalmat, erőt? Azt, hogy sikeres
felnőtt ember vagy? Munkád megérdemelt gyümölcsét? A luxus lehetőségét Felelősségvállalást?
Története van annak, hogy mit jelent számunkra a pénz, amelyhez hasznos dolog akár több nemzedékig is visszanyúlni. A karácsonyi, újévi ünnepek időszakában annak is érdemes utánamenni, hogy például kaptál-e ajándékot ünnepekkor, és ez mit jelentett számodra gyermekként. Fontos volt vagy kevésbé fontos? És vajon volt-e zsebpénzed? Vettél-e, készítettél-e belőle karácsonyi ajándékot szeretteidnek? Mint Karola, aki középiskolás korában maga kötött az édesapjának mellényt, még most is fel tudja idézni a fonal tapintását, színeit… A szüleid, nagyszüleid beszéltek egyáltalán a pénzről? És a párod szülei, nagyszülei, illetve ő maga? És vajon ismered-e a házastársadnak a pénzzel kapcsolatos legfájdalmasabb és legboldogabb élményét, illetve Te ezt a két élményedet megosztottad-e már ővele?
Látható pénz, láthatatlan házimunka
A pénzzel kapcsolatos élmények, érzések és történetek megosztása közelebb hozhatja
a párokat egymáshoz, és segíthet a pénzügyi konfliktusok feloldásában is. A
párkapcsolatokban azonban nemcsak az érzelmi közelség fontos, hanem az
egyenlőség, a szimmetria is, ez azonban könnyen felborulhat, különösen a
kisgyermekes időszakban. A gyermek mellett otthon maradó, „röghöz kötött” nő gyakran észrevétlenül hátrább kerül a párkapcsolati hierarchiában: bár a szavak szintjén egyenlőek, a férfi „egyenlőbbé” válik, főként a jövedelme és a munkájának jobb láthatósága miatt.
A gyermekvállalási időszak során sok pár a munkamegosztásban hosszabb-rövidebb
időre visszacsúszik a hagyományos szereposztásba: a férfi hozza a pénzt – és gyakran a döntéseket is –, míg a nő végzi az otthoni, láthatatlan munkát: főz, mos, takarít, gyermeket nevel. Mivel ez a munka nem fizetett, gyakran tűnik kevésbé értékesnek, és maga a nő is úgy érezheti, hogy nem végez „hasznos” munkát. Ez az érzés tovább mélyülhet, ha például költségoptimalizálás címén (minek fizessünk két számlavezetési díjat?) megszüntetik a nő saját bankszámláját, és a férfi számlájához kap bankkártyát. Ezzel a pénzügyi függés láthatóvá válik, és az önálló döntések lehetősége is beszűkülhet.
A házimunka megosztása tehát sokkal kényesebb kérdés, mint azt első ránézésre
gondolnánk. Fontos, hogy a férj elismerje és értékelje felesége „láthatatlan” munkáját –ebben segíthet a gyerekek körüli és háztartási-háztartásvezetési munkák piaci értékének megismerése is –, és közösen törekedjenek az egyensúlyra. Ha a
szimmetriában beálló változások kimondhatóak, a belül rekedt rossz érzések felszínre kerülhetnek, akkor nem rombolják alattomosan a kapcsolat más területeit, például a szexuális intimitást.
Tudtad? Egy felmérés szerint a jó házassághoz a párok a hűséget, a jó szexuális életet
és a házimunka megosztását tartják a legfontosabbnak. A megfelelő jövedelem, a
közös vallás, a hasonló érdeklődés, a jó lakás vagy éppen a közös gyermekek csak
ezután jönnek a sorban.
Az ünnepek ezúttal is gyorsan el fognak múlni, de a pénzhez és az egymáshoz való
viszonyunk velünk marad, a házimunkáról nem is beszélve. Talán az új esztendő egyik legfontosabb közös fogadalma lehetne, hogy ne címkékkel, hanem kíváncsisággal és a megértés vágyával forduljunk egymás felé; hogy ne csak ajándékokat, hanem történeteket és érzéseket is megosszunk egymással – köztük akár a pénzhez fűződőket is. Így a pénz többé nem konfliktusforrás lesz, hanem csupán közös életünk egyik eszköze.
Felhasznál és ajánlott irodalom:
John M. Gottman et al.: 8 randi. Beszélgetések az életre szóló párkapcsolatért, Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2020, A szerelem ára. Munka és pénz c. fejezet; TÁRKI: A gyermeknevelés költsége és a társadalmi kompenzió, Budapest, 2007 [online] https://tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b003.pdf
Megjelent a NOE Levelek 2025/380–381. számának 34–35. oldalán
A szöveget írta:
A legszegényebb és a leggazdagabb karácsony
Éva és Balázs számára máig emlékezetes az egyik régi karácsonyuk, amely egyszerre volt a leggazdagabb és a legszegényebb is.
Leggazdagabb, mert közel tíz év lakásbérlés után végre meg tudták venni első kis lakásukat, de ez minden pénzüket elvitte. Olyannyira, hogy ha a hitelt nyújtó bank bármire kért volna még további, akárcsak 100 000 forintot is, azt már nem tudták volna kifizetni. Így aztán a legszegényebb karácsonyuk is ez volt, mert annyira sovány karácsonyi költségvetésből gazdálkodtak, hogy ebben az évben ajándékra sem telt, s úgy tűnt, karácsonyfa sem lesz. Valójában magát a lakást tekintették mindketten a legnagyobb karácsonyi ajándéknak, amelyet tavasszal megvásárolhattak. Erre gondolt
Éva, amikor az ünnepi fényekkel hívogató kirakatok mellett elhaladva a délutáni sétából hazafelé tolta a babakocsiban háromhónapos kisfiát. December 24-e volt, az alkonyatban sietősen jöttek-mentek az emberek. Ekkor egy szedelőzködő fenyőárus megszólította Évát: odaadná neki a két megmaradt kis fenyőfa egyikét, hadd ne vigye már haza a fát, nem kér érte pénzt…
Úgyhogy karácsonykor a csöppnyi lakásban mégiscsak állt egy kis karácsonyfa, melyen a csúcsdísz egy piros bársonymasni volt, és miközben Balázs a karjában ringatta kisbabájukat, Éva gömbök helyett apró sóspereceket helyezett az illatos, tűleveles ágak végére.
