Gyermekre várva
„mára már elavultnak tekinthető az a szemlélet, amely ameddőséget kizárólag biológiai okokra vezeti vissza, az is túlhaladott, amelycsakis lelki tényezőkre redukálja”
Magyarországon a párok 10–15 százaléka küzd meddőségi gondokkal
Magyarországon a párok 10–15 százaléka küzd meddőségi gondokkal, s ez nagyon
hasonló a nemzetközi arányokhoz. Vagyis Magyarországon többszázezer embert érintő problémáról van szó. A családdal foglalkozó szakemberek meddőség helyett gyakran inkább termékenységi nehezítettségről vagy nehezített teherbe esésről beszélnek, mert a meddőség kifejezés befejezettséget, megváltoztathatatlanságot sugall, noha a termékenységi nehezítettséggel küzdők közül sokan előbb vagy utóbb eljutnak a gyermekáldásig.
Fontos tudni, hogy „mára már elavultnak tekinthető az a szemlélet, amely a
meddőséget kizárólag biológiai okokra vezeti vissza, az is túlhaladott, amely
csakis lelki tényezőkre redukálja” – írja Szigeti F. Judit klinikai szakpszichológus, az
Apor Vilmos Katolikus Főiskola reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi
szaktanácsadó továbbképzésének oktatója A termékenységi nehézségek modern
pszichológiai szemlélete című tanulmányában.
Ennek ellenére a köztudatban makacsul tartja magát (pl. ismeretlen eredetű meddőség esetén) az az elképzelés, hogy a leendő anya belső nehézsége áll a meddőség háttérben, s a környezettől ítélkező megjegyzéseket kap vélt belső szerepkonfliktusaira utalva: „Nem is akar igazán anyává válni!”; vagy éppen: „Túlságosan akarja!”
Egyébként az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre magasabb
százalékban beazonosítható az az elváltozás vagy például endokrinológiai probléma
(akár a férfi, akár a nő részéről), amely útját állja a gyermekáldásnak, s a tudomány
egyre nagyobb arányban tud hozzájárulni a gyermektelenség megszüntetéséhez,
amelyet modern megközelítéssel ma már biopszicho-szociális szemlélettel
szoktak leírni. Ez azt jelenti, hogy sokrétű biológiai, pszichológiai és társadalmi
hatások együttesen állnak a várandósság elmaradásának hátterében.
Külső és belső veszteségek
A meddő párokkal kapcsolatban az egyik leginkább kutatott terület a személyközi
kommunikáció elakadásának témája. Kommunikációs probléma jelentkezhet ugyanis a felek között, amikor nem tudják egymással nyíltan megosztani az érzelmeiket a meddőséggel kapcsolatban, vagy például akkor, ha a problémával kapcsolatban nem tudják kialakítani a közös megküzdési módot. Az is gyakori kommunikációs helyzet, amikor a pár egyik tagja – általában a férfi – úgy próbálja védeni társát a szenvedéstől, hogy a saját érzéseit elrejti. Sajnos, a legtöbb esetben azonban a nő ezt a figyelem hiányaként azonosítja, ami eltávolítja őket egymástól.
A sikertelen egészségügyi kezelések is megterhelők. Jellemzően a nők sokkal
erősebben élik meg a kudarcot, mert a fogantatás az ő testükben nem történik meg.
Ezeken a problémákon – a kommunikációs gátak lebontásában, a pár egymástól
való eltávolodásának csökkentésében, a valósi szükségletek és érzelmek
kifejezésében – segíthet a párkapcsolati konzultáció is, ha a pár nyitott rá.
Nagyon fontos még megemlíteni, hogy a küzdelem a gyermekért sok esetben
veszteségekkel jár: gyakran megjelenik az elvesztett magzatok okozta gyász vagy
éppen a szorongás a várandósság kapcsán (jelen cikk szerzője is részt vett korábbi
meddő párok kapcsolati kommunikációjának megerősítésében, mert utólag is érdemes dolgozni ezeken az ún. láthatatlan traumákon).
Fontos lenne, ha egy-egy vetélés kapcsán a családtagok, munkatársak, barátok
megfelelően tudnának reagálni, s nem bagatellizálnák el a magzatvesztést. A születés
előtti és a születés körüli veszteségeket a társadalom gyakran elbagatellizálja,
ezáltal jogfosztott gyásszá teszi. Ezzel ellehetetlenül, hogy e veszteségeket
elszenvedők támaszt keressenek s kapjanak a környezetüktől. Bár jószándékúak,
mégis ellentétes hatásúak lehetnek az alábbi mondatok: „Engedd el!”, „Születik még
másik gyereketek!”, „Jobb, hogy most történt, nem később!”, „Ebből is láthatod, hogy
legalább képes vagy teherbe esni!”, „Azért éppen veletek történt, mert ti olyan erősek
vagytok, hogy ezt is kibírjátok!”
Intimitás, szexualitás
Szintén sokat elemzett területe a nehezített teherbeeséssel küzdő pároknak a
szexualitás és intimitás, illetve annak megváltozása, pedig az intimitás alapesetben
örömszerző és kapcsolatépítő erejű, ám nehezített teherbeesés esetén különösen
a férfiak oldalán a „teljesítménykényszer” területévé válik. Így aztán lassabban
vagy gyorsabban, de kihuny a spontaneitás legutolsó szikrája is a szexuális
kapcsolatban, ami kényszeredetté válik, vagy éppen külső (orvosi) irányítás alá kerül.
Az is gyakori, hogy a pároknak a saját szexusukról beszélni egymás között vagy éppen segítő szakemberrel konzultálva gyakran nehézséget jelent. További nehézség lehet, hogy gyakran nem egyforma motiváltsággal vannak benne a kezelésekben, s
valamelyikük akár már el is tudná fogadni a gyermektelen állapotot, vagy az
örökbefogadás felé indulna, míg a másikuk még folytatná az orvosi kezeléseket.
Ilyenkor – a belső egyensúlyért küzdve – különösen megterhelő, ha a környezet is
firtatni kezdi, vajon miért nem vállal a pár gyermeket; a potenciális nagymamák,
nagypapák fennhangon sóhajtoznak unoka után, a rokonság és a barátok pedig nem
veszik észre, hogy milyen tapintatlan is lehet egy-egy akárcsak értelmező, elemző
mondatuk, így aztán ezek a párok lassan-lassan elmaradnak a családi ünnepségekről, összejövetelekről, holott a belső értékek, a vallás, a spiritualitás mellett a közösségek támogató funkciója, egy-egy jó barát vagy a család jelenléte nagyon is sok erőt tudna adni ebben a nehéz élethelyzetben.
A nagycsaládból származó pároknak külön nehézség, hogy maguk körül mindenütt
várandós kismamákat és megszülető, cseperedő gyermekeket látnak, s azt, hogy a
babák könnyedén megérkeznek a testvéreikhez, unokatestvéreikhez, csak éppen
őhozzájuk nem. A családi eseményeken, akár egy karácsonyi vacsorán való
részvétel is szorongatóvá válik számukra, mert a gyermekáldásra vonatkozó,
kimondott vagy ki nem mondott kérdésekkel, elvárásokkal szembesülhetnek.
Itt egyrészt nekik is meg kell tanulniuk a határt kijelölő, asszertív, én- és párvédő
mondatokat megfogalmazniuk, másrészt a szűkebb-tágabb családnak is fontos
megtanulnia, hogy számonkérés, megjegyzések, kéretlen tanácsok helyett inkább a
meghallgatás mestereiként (értő figyelemmel, odafordulással, a nehéz érzéseket is
meghallgatva, tiszteletben tartva és elfogadva) tudnak támogató őrangyalokként ott
lenni azok mellett, akikhez a legnagyobb ajándék, a vérszerinti vagy szív szerinti
gyermek idén karácsonykor még nem érkezett meg.
Felhasznál és ajánlott irodalom:
Hollósi Mártia Cecília – Frankó András: A párkonzultáció szerepe és tapasztalatai az
Anna–Joachim Programban, in Molnár Krisztina – Mándi Nikoletta (szerk.): A bőség
alakzatai, Vác, 2021;
Szigeti F. Judit: A termékenységi nehézségek modern pszichológiai szemlélete.
Értelmezési és segítségnyújtási lehetőségek, in Molnár Krisztina – Mándi Nikoletta
(szerk.): A hiány transzformációi, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác, 2020.
Megjelent a NOE Levelek 2025. decemberi számában.
A szöveget írta:
