​,,Az önismeret nem azt jelenti, hogy elmondjuk, milyennek kellene lennünk vagy milyenné szeretnénk válni, vagy hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek, hanem azt, hogy rálátunk arra a részünkre, ami távol áll ettől a vágyott képtől, vagy akár ellentétes vele. Ez egy fájó, kínzó felismerés, és visszavezet a létezésünk legkiszolgáltatottabb momentumaihoz, amelyeket természetes, hogy szeretnénk elfelejteni, megtagadni és rajtunk kívülállónak gondolni. De mégsem ez a kivezető út, hanem éppen fordítva. Odaállok a legfájóbb részem mellé, éppen oda, amit meg szeretnék tagadni és vetni, és amikor a legjobban fáj, akkor leszek a legerősebb valójában, és meglehet, hogy a lehető legmagányosabb is."