Gyermekvállalás: boldogság, gondoskodás, fáradság,
strapa…?
Megszületik a csoda
Ki ne emlékezne arra a percre, amikor első gyermekét a karjába vette? Ahogy ott szuszog a kis „csomag”, akiben megtestesült a szerelmünk, az maga a csoda. Boldogság volt, amit éreztünk? Igen. Öröm, elégedettség? Igen. Izgalom, félelem,
fáradtság? Igen, az is. Aztán kezdetét vette családi történetünk gyermekes epizódjainak hosszú sora, s a magunk módján átéltük a gyermeket vállaló párok életének e fontos fordulópontját. Ennek mozzanatait vesszük most számba két
feleség, illetve édesanya, Ági és Bea tapasztalatainak segítségével.
Ági és Sándor története
A családok élete ciklikusan zajlik, s egy-egy hosszabb-rövidebb átmenetet követően jutnak el a következő életciklusba. Ezek során számos feladatot kell teljesíteniük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új élethelyzethez. Azok az életciklusváltások a legnehezebbek, amikor a családtagok száma is változik: amikor megszületik egy
kisbaba, amikor kirepül a családi fészekből egy gyermek, amikor meghal egy családtag… Talán éppen emiatt van az, hogy egy gyermek érkezésekor a család ún. centripetális működésbe vált, vagyis a családtagok szorosabb közelségbe kerülnek egymással, s próbálják segíteni a szülővé váló párt.
Így történt Ágival és Sándorral is több mint 25 évvel ezelőtt egy délvidéki kisvárosban a hiperinfláció nehéz időszakában: „Mindketten egyetemre jártunk, a férjem diplomavédés előtt állt. Nem volt állandó lakhelyünk: amelyik szülőknél épp voltunk, ott aludtunk, vagy éppen az egyetemista otthonban, Újvidéken. De nem aggódtunk.
Egyszer a városi buszon majdnem összenyomtak nagy pocakkal, ezt követően kizárólag gyalog jártam egy húzós kiskocsival végig a hosszú sugárúton; várandósan nem mertem többé buszra szállni. Ősztől a férjem elkezdett dolgozni.
Decemberben én még ott ültem az iskolapadban, Újvidéken. Januárban, Sára lányunk születésekor volt négy napos az új dinár (»levágták« a sok nullát), mindeközben az infláció miatt kiürültek a boltok. Nem tudtunk babakádat venni, szegedi ismerősünk hozott egyet ajándékba. A rokonok babaruháit is elkaptuk, amik körbejártak a családban. Mindig mondtuk, hogy amire szükségünk van, az valahogy megteremtődik az égiek segítségével.”
Kéretlen jó tanácsok
Ebben az életciklusban Ágiék nemcsak az egyetemi képzésük tárgyaiból készültek vizsgára, hanem a kisgyermekes életciklus „tételeiből” is vizsgát tettek: új feladatoknak kellett megfelelniük (pl. a saját szükségleteiket háttérbe szorítani), új viselkedést kellett kialakítaniuk (szülőként gondolkodni és cselekedni), ezen felül egy
újfajta családi működésmódot is ki kellett alakítaniuk a generációk közötti újfajta relációk létrehozásával: „Az anyós és após megszólítását a kislányunk megszületéséig mindig kerültük. De a szülés után ez is megoldódott: ezután már mama és tata lettek.”
A szülővé válás mind az anya, mind az apa számára feladatot jelent. Az anyává váló fiatal nőnek számos problémával kell megküzdenie: testének változásaival, az esetleges depresszióval („baby blues”), a hatalmas életmódváltással, a csecsemő iránti
felelőséggel, az anyai feladatok ellátásában felmerülő bizonytalanságokkal és a környezeti elvárásoknak való megfeleléssel. Ez utóbbit illetően Áginak még csak a családi „kórussal” szemben kellett megtalálnia a saját „szólamát”, a közösségi média akkor még nem fejtette ki hatását, de így is adódtak nehézségei: „Nagyon nagy a családunk, így babalátogatáskor sokan jöttek, és osztották az egymásnak is
ellentmondó tanácsokat: »Ha alszik, nem kell felkelteni!«, »Háromóránként meg kell szoptatni!«, »Adj neki teát!«, »Ne adj neki teát!« Próbáltam mindenkinek megfelelni. A vége az lett, hogy kórházba kerültünk, mert nem gyarapodott a baba. Ott fogadtam meg, hogy nem fogadok el tanácsot, és én sem adok a kismamáknak. Amikor megszületett a második lányunk, már nem hallgattam senkire. Két hónapig
kb. kétóránként szoptattam, s minden rendben volt vele.”
Tudtad?
Tudtad? Fontos, hogy meglegyen a kapcsolatban a romantikus szerelem időszaka, hogy a házaspár megalapozhassa kapcsolatát, összeszokjanak, a származási családtól elhatárolódjanak, s kialakítsák szerepeiket. Ezt követően jön el az ideje kb. két év múltán az első gyermek érkezésének.
Az apává válás kevésbé intenzíven zajlik, mint a napi 24 órás anyaság. Az anyaszerep kettős: az anya egyrészt erős és kompetens, másrészt esendő és kiszolgáltatott. A gyermekükkel gyed-en, gyes-en lévő anyák érzelmileg és egzisztenciálisan is kiszolgáltatottak. Elszigetelődnek, örömforrásaik megcsappannak, illetve beszűkülnek a gyermekükre és a férjükre. Ilyenkor a férj
közvetít a külvilág felé, az anya tőle vár érzelmi megerősítést és elismerést. Ez azonban gyakran igencsak megterhelő a férjeknek.
Bea és Benedek története
A Velencei-tó közelében élő Bea és Benedek – akik ma már egy hat- és egy hároméves kisgyermek szülei – jól vették ezt az akadályt, a szülőtársi együttműködés kialakításában találékonyak, akár a gyerekek altatásáról van szó, akár egy-egy hétvégi családi kirándulás lebonyolításáról. Ám az első kis jövevény érkezése őket
is megdolgoztatta egyrészt a plusz felelősség kapcsán, másrészt érkező gyermekük személyének elfogadása terén: „A férjem úgy gondolta, menni fog neki az
apaszerep. Viszont a kilenc hónapot végigizgulta. Nem szépségnek élte meg a várandóság idejét, hanem kilenc hónapnyistressznek; aggódott, hogy végig minden rendben legyen a babával és velem is, beleértve persze a szülést is. Amikor már megszülettek a picik, megnyugodott. Első várandósságomkor mindenáron lányt akartam (a férjem is lányt várt), és négy hónapig abba a hitbe ringattam magamat, hogy lányom fog születni. Mikor kiderült, hogy fiút várok, még sírtam is, de nem örömömben, a férjem viszont elfogadta a hírt. Amikor megtudtam, hogy
egy ismerősömnek lánya fog születni, rettentően igazságtalannak éreztem a helyzetet. Nem tudtam elképzelni, mit fogok majd játszani egy fiúval. A szülésig hátralévő öt hónapban azonban szépen »áthangoltam« magamat. Azok az érzések ma már nagyon idegenek számomra, mert így jó a családunk, ahogy van. És ami azt illeti, egyéves koráig a lányommal is meg a fiammal is lényegében ugyanazt játszottam…”
Minden életciklusnak van nyeresége és vesztesége is
Tudtad? A gyermekvállalással járó változások a férfi és a nő életében a gyermek születését követően is másként hatnak: a férfi stressz-szintjét növeli, a nő stressz-szintjét csökkenti a gyermek. Ennek magyarázata, hogy mivel kezdetben általában az anya tölt több időt gyermekével, könnyebben megtalálja az érzelmi, fizikai
intimitást a kicsivel, miközben a férfi ebből jóval kisebb mértékben részesül. Ehelyett inkább a gyermekkel járó felelősséget, feladatokat és stresszt tapasztalja meg.
Minden életciklusnak van nyeresége és vesztesége is. Első gyermekünk születésekor a nyilvánvaló nyereség mellett egyértelmű veszteség, hogy egy időre búcsút mondhatunk a nyugodt párkapcsolatnak, talán az anyagi biztonságnak is. Az
újdonsült apa és anya egyik legfontosabb feladata ekkor, hogy gyermekéhez fűződő új kapcsolatát bevonja kettejük párkapcsolatába, azaz együtt legyenek szülők.
Vajon hogyan alakul a párkapcsolati elégedettség gyermekvállalás mellett? Több kutatás egy U alakú görbével írja le ezt: az első gyermek születése után a házasságukkal elégedett személyek aránya visszaesik. Legalacsonyabb a párkapcsolati elégedettség az iskoláskorú gyermeket nevelő családokoknál, majd idővel az elégedettség ismét emelkedni kezd. A többi gyermek születése is
megterheli a házasságot, de már nem olyan nagy mértékben, mint az első gyermeké, hiszen ekkorra a párnak már van egy használható forgatókönyve arra, hogyan viselkedjen.
Számos kutatás más ívet, más mintát ír le, például egy magyar vizsgálatban azt találták, hogy a gyes-en lévő anyukák tűnnek a legboldogabbnak más helyzetben lévő nőkhöz képest, ezzel szemben a férfiak annál távolabb érzik maguktól a feleségüket, minél több a gyermekük. Három szempontot azonban érdemes
figyelembe venni:
ahol a nevelésből a feleség és a férj is kiveszi a részét, ott a gyermek megszületése nagyobb elégedettséggel társul,
ugyanilyen fontos a saját feltöltődésünkre elkülönített idő biztosítása,
a partnerrel együtt töltött idő mennyisége is mérvadó, az egymásra szánt idő ugyanis közelebb viszi egymáshoz a pár tagjait, és jelzi az elköteleződésüket is egymás felé; az együtt eltöltött idő hiánya pedig a legbiztosabban jelzi előre a
párkapcsolati elégedetlenséget.
Hogy a fentiekből (nagy)családjukra mi érvényes, azt csakis Önök tudják, érzik. Érdemes kiülni a párunk társaságában a teraszra egy kávéval, esetleg az utolsó túlélő csokinyúllal, s megosztani a saját megélésünket, saját történeteinket egymással. Nyíló nárciszok mellett, áprilisi hózáporban – e cikk megírása közben – mi is
megtettük férjemmel, s izgalmas beszélgetés kerekedett belőle, a címben feltett kérdésre is megalkottuk aktuális válaszunkat.
Írta: Vida-Baráth Márta
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Bagdy E. – Telkes J.: A válás lélektana, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986.
Boden, J. S. – Fischer, J. L. – Niehuis, S.: Predicting marital adjustment from young adults’ initial levels and changes in emotional intimacy over time: A 25- year longitudinal study, Journal of Adult Development 17 (2010) 121–134. Kozékiné Hammer Zs.: A párkapcsolati elégedettség vizsgálata rendszerszemléleti keretben,
Doktori disszertáció, Budapest, 2014. Kopp M. – Skrabski, Á.: Nők és férfiak egészségi állapota Magyarországon, TÁRKI, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2009. McCabe, M.: Satisfaction in marriage and committed heterosexual relationships: past, present, and future, Annual review of sex research, 17 (2006)
39–58. Goldenberg, H. – Goldenberg I.: Áttekintés a családról, I., Animula, Budapest, 2008, 34–71. Minnotte, K. – Pedersen, D. E.: Gender Ideology, Family-to-Work Conflict and Marital Satisfaction in Dual-Earner Couples. Paper presented at the annual meeting of the National Council on Family Relations, Minneapolis, Minnesota, 2010. Rollins, B. – Feldman, H.: Marital satisfaction over the family life cycle, Journal of Marriage and the Family 32 (1970)
20–28. Russel, C.S.: Transition to parenthood: problems and gratifications, Journal of Marriage and the Family 36 (1974)
294–302. Weigel, D.J. – Ballard-Reisch, D.S.: How couples maintain marriages. A closer look at self and spouse influences upon the use of maintenance behaviors in marriages, Family Relations 7 (1999) 263–269.
Megjelent a NOE Levelek 2023/335-336. számának 32–33. oldalán
