Modern szirének -
A függés pszichológiája
Kémiai és viselkedéses addikciók
Amikor felmerül a függőség témaköre, az először általában a drogokra, vagy az alkoholra gondolunk. A kép azonban ennél jóval összetettebb.
Az addiktív viselkedések kapcsán két nagy területről beszélhetünk: A kémiai addikciók a szerek agyunkra gyakorolt hatásában mutatkoznak meg, míg a viselkedési addikciók során maga a tevékenység - legyen az szerencsejáték, vásárlás vagy a végtelen görgetés - válik a belső feszültség enyhítésének kényszeres eszközévé.
Ma már nem csak a sötét kapualjakban, vagy a kaszinók mélyén leselkedik ránk a függőség.
A technológiai fejlődésnek hála, a kísértés beköltözött a zsebünkbe, és a social media platformok működése átformálódott. A tartalmak nézésével töltött idő alapján az algoritmus “kiismeri” a felhasználót és kiváló precizitással tanulja meg, hogy hogyan ejtse túszul az agyunk jutalmazási rendszerét: A felhasználó számára preferált tartalmak megjelenítésével minél több ott töltött időre ösztönzi őt.
Cikkemben feltárom, miért nehezebb ma ellenállni a csábításnak, mint korábban bármikor, és mi történik a pszichében, amikor belső iránytűnk elveszik az azonnali kielégülés digitális zajában.
Az addiktológiai pszichológia területén számos viselkedési addikcióról beszélhetünk. A teljesség igénye nélkül: Kóros játékszenvedély, kleptománia, szexuális addikciók, internetfüggőség, kényszeres vásárlás, kényszeres gyűjtögetés, testedzésfüggőség, munkafüggőség, vallásfüggőség, kodependencia (társkapcsolat függőség).
Zsebemben a dopaminbánya
Az evolúció során a dopamin arra szolgált, hogy motiváljon minket az életben maradáshoz szükséges erőforrások (élelem, társas kapcsolatok) felkutatására. Ma azonban ez a rendszer “zárlatos” lett. A közösségi média értesítései, a végtelen görgetés és a lájkok ugyanazt a jutalmazási útvonalat aktiválják, mint a szerencsejáték vagy a kábítószerek. Folyamatos készenlétre ösztönöznek minket, és az instant kielégülés ígéretét nyújtják nekünk. Az algoritmus kulcsmechanizmusa a figyelmünk lekötéséhez a szakaszos megerősítés. Mivel nem tudjuk, melyik görgetés hoz érdekes tartalmat, az agyunk folyamatos készenlétben áll, újra és újra a képernyőhöz láncol minket.
Megy a késleltetés?
Az ingerküszöbünk megemelkedésével a való élet lassabb, természetes örömforrásai (egy könyv elolvasása, egy mély beszélgetés) unalmasnak és kevésnek tűnnek a digitális tempóhoz képest. Türelmünket így hamarabb elveszítjük, és csökken a frusztrációtűrő képességünk is. A streaming szolgáltatóknak hála, megszokjuk, hogy nem kell heteket várni kedvenc sorozatunk egy újabb részére, hiszen azonnal hozzáférhető a teljes évad összes része. Azonnali válaszokat várunk egy-egy üzenetünkre, a pár kattintásos rendeléseknek hála impulzusvásárlásba fogunk, egyszóval, egyre több akadály gördül az önszabályozó mechanizmusaink elé.
A kényelem csapdája
Amikor észrevesszük magunkon, hogy folyamatosan halogatunk, mentségeket keresünk, hogy most miért nem alkalmas az idő egy fontos feladatunk elvégzésére, jusson eszünkbe, hogy talán a kulcs a fókuszáltságunk hiányában keresendő. A kényelmünk ára sokszor a motiválatlanság és az inspiráció elvesztése, azonban ez hosszútávon megöli a fejlődés iránti vágyunkat. A valódi, élő kapcsolataink sérülnek, az izoláció barátok, szoros kötelékek elvesztéséhez vezethet.
Észrevétlenül azon kapjuk magunkat, hogy menekülünk a zajba.
Az egyre több, haszontalan tartalom fogyasztásával egyfajta ideiglenes menedéket keresünk a valódi problémáink elől. Ez a figyelemelterelés azt eredményezi, hogy éppen a bennünk lévő űr, és a megoldatlan problémák elől elmenekülünk a külső stimulációk világába. Ha kialakul egy megszokás (pl., hogy elalváshoz már elengedhetetlenné válik egy podcast hallgatása, vagy bármilyen háttérzaj), az arra figyelmeztet minket, hogy tudattalanul bár, de igyekszünk elkerülni, hogy szembesüljünk saját gondolatainkkal. A zajba menekülünk, hogy ne érezzük a magányt, a gyászt, vagy a stresszt.
Mi a megoldás?
A “nemet mondás” felszabaduláshoz vezet. Nem lemondás, hanem elköteleződés valami értékesebb mellett. Célszerű beiktatni egy digitális detoxot, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, és ideje, hogy újrartékeljük, mit is jelent számunkra a gondolataink és érzéseink szabad megélése. Képesek vagyunk arra, hogy átkeretezzük és újraértelmezzük a boldogság fogalmát. Ebben segítenek például a mindfulness technikák, vagy hogy elkezdjünk ismét aktívan tenni az élő kapcsolatainkért. Ha nem megy egyedül az autonómiánk visszaszerzése, forduljunk szakemberhez, aki támogat ezen az úton. Önismerettel, és az önkontroll fejlesztésével felgyorsul az a folyamat, ami az életünk feletti tudatos kontrollhoz vezet.
Forrás:
Demetrovics Zs., Kun B. szerk. (2010). Az addiktológia alapjai IV., Viselkedési függőségek ELTE Eötvös Kiadó
A szöveget írta:
SZABÓ ZSANETT
-
Pszichológus
-
Művészetterapeuta
-
Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista
-
Addiktológiai tanácsadó szakpszichológus jelölt
