„...És Apa hogy van?”
Apa hogy van?
Az elmúlt két évtized során sokat fejlődött a tudásunk abban, hogy jobban megérthessük és támogathassuk az anyák mentális egészségét, ezáltal pedig a családok jóllétét. Viszont ami az újdonsült apák támogatását illeti, még mindig száz évvel ezelőtt járunk. A szülésre, gyermekágyra felkészítő programokból rendszerint kimaradnak az apává válással járó változások és kihívások.
A szülővé válás mindkét nem számára az élet nagy fejlődési mérföldköveinek egyike:
biológiai, pszichológiai és párkapcsolati értelemben is olyan gyökeres változásokkal jár, melyek csak a pubertáskorral mérhetők össze. Mégis, a védőnői, orvosi tájékoztatás rendre a születendő babára és az édesanyjára fókuszál, és igen keveset hallunk arról, hogy mire készüljön az édesapa.
Tesztoszteron csökkenés
Különösen igaz ez a biológiai-hormonális változásokra, melyek nagy hatással lehetnek a leendő apa hangulatára és viselkedésére. A harmadik trimeszter környékén lecsökken a tesztoszteronszint, míg más hormonok (például a prolaktin) szintje megugrik, mely változások elkezdik előkészíteni a férfi agyát az apasággal járó feladatokra. Amint a magas tesztoszteronszintű férfiak stabil párkapcsolatba, majd apai szerepbe kerülnek, nagymértékben lecsökken az eredeti magas értékük. Azoknál az apáknál, akik intenzíven vonódnak be csecsemőjük gondozásába, a tesztoszteron csökkenés kifejezettebb, mint azoknál, akik kevésbé veszik ki részüket.
Az agy strukturális átalakulása az újszülőtt első életéve során folytatódik, fokozva az apák képességét az érzelmi összehangolódásra, és növelve az esélyét, hogy észrevegyék mások szükségleteit. A női szervezet hormonális változásaihoz hasonlóan ez az átrendeződés azonban növeli az esélyét annak is, hogy hangulatzavar vagy depresszió alakuljon ki.
Szülés utáni depresszió apáknál
A családok jólléte, a gyermekek mentális egészsége számára alapvető fontosságú, hogy mindkét szülőjük a lehető legkiegyensúlyozottabb legyen.
Ugyanakkor számos nemzetközi kutatás is azt mutatja, hogy átlagosan minden 10 apából 1 esetében kialakul szülés utáni depresszió, míg a teljes népességben csupán körülbelül 5%-ra, felére tehető a depresszióban szenvedők aránya. Az újdonsült apák 18%-ánál (vagyis 10-ből majdnem 2 esetében) alakul ki szorongásos zavar (pl. kényszerbetegség, generalizált szorongás, poszttraumás stressz-zavar) a szülést követő első év során. A depressziós tünetek a gyermek 3 és 6 hónapos között a leggyakoribbak, az ilyen korú gyermekkel rendelkező apák negyede(!) érintett. Azon férfiak között, akik párja szenvedett posztpartum depresszióban, ott a depresszió előfordulási aránya 50% volt.
A megdöbbentő számokon túl a másik elképesztő dolog a jelenség kapcsán, hogy mindezen nehézségek elsöprő többsége észrevétlenül marad, így az elszenvedői pedig nem kapják meg a szükséges segítséget. A legjellemzőbb tünetek az alvási nehézség, alacsony energiaszint, általános szomorúság, ingerlékenység és a családi élettől való visszahúzódás voltak az apák esetében.
A fenti eredmények azonban ne engedjenek minket arra következtetni, hogy csak a
gyermekszületés utáni időszakot szükséges górcső alá vennünk: a leginkább stresszes
időszak az apák számára a születést megelőző néhány hónap, és ennek a megváltozott állapotnak a „visszacsinálását”, megszűnését várják sokan a gyermekszületés utáni időszakban, valószínűleg a hiányos felkészítésnek is köszönhetően. Előzetes várakozásukban csalódniuk kell, és ez vezet a kiugró depressziós adatokhoz.
A párkapcsolat átalakulása triádikus (háromoldalú) kapcsolattá
Az egymás felé érzett szeretet a későbbiek során egy új, harmadik féllel lesz megosztva, teljesen megváltozott helyzetet hozva magával. Az újszülöttet gondozni is kell, melyre jellemzően igen kevés felkészítést kapnak a leendő szülők. Kutatások azt mutatják, hogy a rosszabb társas „védőhálójú” és törékenyebb párkapcsolatban élő apákat jobban megviseli ez a fajta átmenet. Az új élethelyzettel az is együtt jár, hogy a szexualitás is megváltozik a párkapcsolatban, ami sok esetben belső feszültséget, csalódást okoz, és hosszú távon komoly hatása lehet a kapcsolat minőségére. A megélt stresszt illetően nem egyértelmű az ok-okozati viszony; hogy vajon az eleve rossz minőségű párkapcsolatot feszíti még tovább a gyermek érkezése, vagy az állapotosság híre miatt megélt stressz rontja a párkapcsolat minőségét. Ami viszont mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a párkapcsolati diszfunkció az egyik legerősebb veszélyeztető tényező a szülés utáni depresszió kialakulásában a nők
számára, és ahogy korábban láthattuk, ezáltal a férfiak esetében is.
Az új élethelyzetbe való megérkezés
A férfiak saját magukról való gondolkodása óhatatlanul megváltozik ebben az időszakban. A gondtalanabb, függetlenebb eddigi életmódot a szülői szerepre jellemző újfajta kötelességek és korlátok váltják fel, ezzel szembenézni pedig bizonyos fokú gyásszal jár. Az új szerepben nem csupán a családi anyagi biztonságára kell felügyelni, hanem az anya érzelmi és gyakorlati támogatását is biztosítani kell. A szorongásra hajlamosabb, valamint az éretlenebb megküzdési mechanizmusokkal rendelkező férfiak nehezebben dolgozzák fel ezeket a változásokat, és ennek megfelelően nagyobb fokú stresszt élnek át.
Társas támogatás hiánya
A várandósság során az anya orvosok, dúlák, védőnők, stb. segítségével újfajta
támogatáshoz jut, valamint a tágabb családi-baráti környezet is elsősorban az anyával foglalkozik - ezzel párhuzamosan pedig valószínű, hogy ő maga más nőtársakhoz, anyatársakhoz közelebb kerül. Ezáltal az apa távolabb kerül a párjától, aki sok férfi számára a legfontosabb támogatást nyújtó személy. Ez fokozottan érvényes a gyenge társas kapcsolatokkal rendelkező férfiakra, akik nem feltétlenül tudnak máshoz fordulni, ha segítségre vagy egyszerűen társaságra van szükségük.
Készülés az apa-szerepre
Minden férfinak végig kell gondolnia, hogy mit is jelent apának lenni, és hogy ők maguk milyen apák szeretnének lenni. Statisztikák szerint a férfiak kisebb arányban szeretnék a saját apjukat utánozni saját szülői szerepükben, mint amennyi nő szeretné az anyja mintáját követni. Más szavakkal, sok férfinek hiányzik az életükből egy pozitív apa-modell, mely biztos alap lehetne a saját szerepük felépítésére. Nulláról pedig természetesen nagyobb kihívás kialakítani a saját nevelési stílust. A csecsemőkkel, kisgyermekekkel való korábbi kapcsolat hiánya emellett szorongáshoz vezet, hiszen nem tudják, miként fognak helytállni egy szerepben, melyre senki nem készítette fel őket.
GYERE AZ EMPÁTIALABOBA
Mindezek alapján egyértelmű, hogy a babavárás időszaka kiváló alkalom a pszichológiailag sérülékeny férfiak azonosítására és önismeretük, felkészültségük javítására. Ne csak a szülésre, a szülőségre is fel kell készíteni a szülőket. Valóban fontos megismerni a szülés élettani és érzelmi dinamikáját, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a kórházból való távozás további kérdéseket vet fel. A felkészítésnek ki kell térnie a gyermekágy és az azt követő időszakban tapasztalható érzelmi, szociális és egyéb változásokra, valamint e normatív krízis fontos aspektusaira.
A sikeres támogatás nem csupán a leendő apa mentális egészségét fogja rövid- és
hosszútávon egyaránt javítani, hanem a partnere és a gyermeke(i) jóllétét is megalapozza.
Ezt a fajta önismereti/felkészülési munkát pedig nem csupán kívülről szervezett módon
lehet megkezdeni, hanem a leendő (és gyakorló) apák saját kezdeményezésére is, például nálunk, az Empátialaborban.
A születést követő apa-kihívásokról a cikksorozat következő részében olvashatnak!
A SZÖVEGET ÍRTA: MAREK LÁSZLÓ
Felhasznált irodalom:
Andrek A. (2018). Az apaság pszichológiája. In: Pápay N., Rigó, A. (2015): Reproduktív
egészségpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest (pp. 331-353.)
Boyce, P., Condon, J., Barton, J., & Corkindale, C. (2007). First-Time Fathers’ Study: Psychological Distress in Expectant Fathers During Pregnancy. In Australian & New Zealand Journal of Psychiatry (Vol. 41, Issue 9, pp. 718–725).
Da Costa, D., Zelkowitz, P., Dasgupta, K., Sewitch, M., Lowensteyn, I., Cruz, R., Hennegan, K., & Khalifé, S. (2015). Dads Get Sad Too: Depressive Symptoms and Associated Factors in Expectant First-Time Fathers. In American Journal of Men’s Health (Vol. 11, Issue 5, pp. 1376–1384).
Parker-Pope, T. (2011). Time to Focus on Sad Dads. New York Times,
https://archive.nytimes.com/well.blogs.nytimes.com/2011/03/17/time-to-focus-on-sad-
dads/
Schaeffer, C. (2018). We Need To Talk About Dads’ Mental Health. Psychology Today, https://www.psychologytoday.com/us/blog/psychlopedia/201806/we-need-talk-about- dads-mental-health