7 tény és tévhit a hűtlenségről
Hűtlenség, megcsalás, affér; megingás, elbizonytalanodás, félrelépés;
kikacsintás a kapcsolatból, egyéjszakás kaland, felszarvazás. Sokféleképpen
hívjuk ezt a helyzetet, és más-más tulajdonságát emelik ki a szavak is,
amelyekkel megnevezzük. Az alábbiakban tények-tévhitek alapján olyan külső
viszonyok jellemzőit vesszük számba, amelyekben az elkötelezett kapcsolatban
élő pár valamelyik tagja – megszegve a kizárólagosságra vonatkozó
megállapodásukat – külső kapcsolatot hoz létre.
1. Ha valaki máshoz vonzódsz, akkor az azt jelenti, hogy már nem a párod a
megfelelő személy a számodra
„Bárcsak a házastársak csak egymás iránt éreznének szexuális vágyat!” – egy
katolikus paptól hallottam egyszer, hogy ezt kívánta. Előtte feltehetően sok-sok
gyónást meghallgathatott, sok-sok hűtlenségi helyzetben vergődő párral
találkozhatott. A valóság valóban az, hogy nemcsak a házastársunk iránt érezhetünk
szexuális vonzalmat. Sőt: az, hogy vonzódunk, vonzódhatunk másokhoz is, része
emberi természetünknek. Shirley Glass ismert amerikai pszichológus és terapeuta
szerint, „ha vonzódsz valakihez, az azt jelenti, hogy még lélegzel”. Ugyanakkor ha
máshoz vonzódsz, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a párod nem a megfelelő
személy a számodra.
2. A vonzónak tartott személlyel nem lehetünk „csak barátok”
Tartja magát a köztudatban a vélekedés, miszerint szexuálisan vonzó személlyel
veszélyes barátságot ápolni. S nem alaptalan a feltételezés, ugyanis egy kutatás
szerint 210 megkérdezettből 82% válaszolta, hogy olyan harmadik személlyel kezdett
viszonyt, akivel eleinte „csak barátok” voltak. Ezek általában nem tervezett
hűtlenségek, az érintettek azon vélekedése állt mögöttük, hogy „kézben tudom
tartani a dolgokat”.
Az érem másik oldala, hogy ha az elköteleződött és egymáshoz jól kapcsolódó párok
biztonságosan meghúzzák a határokat a kapcsolatuk körül, s az őszinteség közös
ablakán át tekintenek a külvilágra, akkor képesek megőrizni a barátságot „csak
barátság”-ként a szexuálisan vonzó barátokkal is. Nagyon fontos azonban ehhez az
is, hogy ezek a barátok a párkapcsolatnak is a barátai legyenek.
3. Csak akkor kerül sor párkapcsolaton kívüli viszonyra, ha súlyos problémák vannak a párkapcsolatban
Néha még a szakemberek is ezt az álláspontot képviselik, noha a valóság az, hogy
viszonyokra nemcsak akkor kerülhet sor, ha a párkapcsolatban súlyos problémák
vannak, hanem akkor is, ha a pár egyik tagja nem védi jól a párkapcsolat határait, és
óvatlanul olyan helyzetbe kerül, amelynek túl nagy a vonzereje, kísértése. De az is
előfordulhat, hogy a külső viszonyt, viszonyokat a pár egyik tagjának saját története (családi mintái, pszichoszexuális fejlődése) magyarázza. Sokszor előfordul az is, hogy amikor megcsalás történik, a fenti tényezőkből egyidejűleg több is fennáll.
A fentiekkel azért fontos tisztában lenni, hogy ha külső viszony történik, akkor a pár – kapcsolatának újjáépítésén dolgozva – ne automatikusan abból a feltevésből induljon ki, hogy ha ez megtörténhetett, akkor a kapcsolatukban valami biztosan nagyon rosszul működik. Ugyanakkor annak megértése, hogy mi minden vezetett a külsőrkapcsolathoz, valóban alapvető fontosságú a kapcsolat jövőjére nézve.
4. Az emberek csak akkor kezdenek külső viszonyt, ha nem kapnak eleget
abból, amire szükségük van
Ez a hiedelem erősen él a köztudatban, jómagam nem egyszer hallottam, mintegy
magyarázva a félrelépést. A valóság az, hogy a külső viszonyt kezdeményező felekre
inkább jellemző, hogy gyakran éppen ők nem adnak eleget a párkapcsolatukban:
kevésbé bevonódottak, kevésbé elérhetők, kevésbé válaszkészek a párjuk számára.
Nincsenek ott, amikor a párjuknak szüksége lenne rájuk. Holott a párkapcsolatban
alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz, hogy közel érezhessük
egymáshoz magunkat, hogy megéljük: fontosak, értékesek, vonzók vagyunk a
társunk számára, és számíthatunk egymásra.
5. A legtöbb viszony szexuális jellegű, érzelmi kötődés nélkül
E mögött a hiedelem mögött az a gondolat is ott rejtőzhet, hogy ha a félrelépés
„csak” szexuális jellegű, akkor az nem árt a kapcsolatnak. Azonban akár az
érzelmeinket, akár a szexualitásunkat visszük ki a kapcsolatból, az a párkapcsolatban súlyos sérülést, bizalomvesztést okoz. Egyébként a szexualitást így,
elkülönítve kivinni a kapcsolatból nem is lehetséges, ugyanis ahol szexuális
kapcsolódás történik, ott a szexuális aktus biokémiai és hormonális tényezőinek
hatására érzelmi kapcsolat is kialakulhat. Egy kutatás szerint a házasságon kívüli
szexuális kapcsolatot folytató nők 85%-a, a férfiaknak pedig 55%-a számolt be arról,
hogy „erős” vagy „nagyon erős” érzelmi kötődés alakult ki benne a harmadik féllel.
6. Egy harmadik személy csak szexuális viszony esetén fenyegeti a
párkapcsolatot
Sokan nem tekintik megcsalásnak, ha valaki csak az érzelmeit viszi ki a
párkapcsolatból, nem így az érzelmeiket másokhoz vivő férfiak és nők párjai. Ők
ugyanis ugyanúgy bizalomvesztést élnek meg, mint azok, akiket szexuálisan is
megcsaltak. A párkapcsolaton kívüli viszonyok ugyanis háromfélék lehetnek:
1) érzelmi viszonyok,
2) szexuális viszonyok
3) és szexuális / érzelmi viszonyok.
A párkapcsolaton kívüli érzelmi viszonyok egyik jellemzője, hogy titkolózást hoznak
be a kapcsolatba, és érzelmi intimitást alakítanak ki a külső féllel. Ennek talaján kialakul egy ún. versengő kötődés – vagyis a külső kapcsolatot működtető fél mind a házastársához vagy élettársához, mind a harmadik félhez kötődik –, aminek
nehezebb véget vetni, mint a „csak szexuális” kapcsolatnak (ez utóbbiról lásd még az
5. pontot).
7. Az a viszony nem fenyegeti a párkapcsolatot, amelyikről a másik fél nem tud
Azokkal a párokkal dolgozva, akiknek a párkapcsolatában megjelent a harmadik fél,
szinte mindig tapasztalható, hogy a megcsalt fél időben pontosan érzékeli a titok
megjelenését a kapcsolatban, és ennek nyomán az egymástól történő eltávolodást
is. Amikor ugyanis a külső viszonyt fenntartó fél eltitkolja a viszonyt, akkor úgymond
létrehoz egy falat, amely elválasztja őt a párjától. Egyébként ez a fal sokszor egyben
a szégyen fala is, ugyanis nem egy esetben a megcsaló fél a saját erkölcsi normáival
szemben cselekszik, szégyelli a viszonyt, amelyben benne van, s amelyből
egyáltalán nem könnyű kilépnie (lásd a 6. pontot). Ez a külső kapcsolat mindeközben
csábító, mert könnyen elérhető, kevés bevonódást igényel – nincs benne
felelősségvállalás, gyermeknevelés, sőt, após-anyós sem –, s könnyen
összetéveszthető azzal a teljes és gazdag intimitással, ami az elkötelezett és a való
életben működő párkapcsolatokban élhető meg.
Írta:
Vida-Baráth Márta
család-rendszer terapeuta
Felhasznált irodalom:
S. P. Glass – J. C. Staeheli: Not “just friends”. Rebuilding trust and recovering your sanity after infidelity, Free Press, New York, 2003; S. Johnson:
Broken Bonds. An Emotionally Focused Approach to Infidelity, Journal of Couple & Relationship Therapy, 4 (2005/2/3) 17–29.; A. Girard – J. Connor – S. Woolley: An Exploratory Study of the Role of Infidelity Typologies in Predicting Attachment Anxiety and Avoidance, Journal of Marital and Family Therapy, 46 (2020/1) 124–134. [doi: 10.1111/jmft.12371]
Megjelent a NOE Levelek 2025/379–380. számának 30–31. oldalán
